Este körülbelül nyolc óra lehet.Én éppen haza sétálok egymagamban, míg végre haza nem érek.Egy nagy emeletes házban élek,pfff…Hogy juthatott eszembe,hogy magamnak -hisz egyedül élek-megvegyek egy ekkora házat?De végülis nem baj, mert legalább így jut bőven hely a festőszobának és az alkotásaimnak.És most vissza a kulcskereséshez.
-Megvan!-kiáltok fel véletlenül.
Előveszem és kinyitom az ajtót , majd szépen beesek a küszöbön.Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.Szépen lassan becsoszogok a fürdőszobába és megengedem a vizet a kádba.Gyorsan levetkőzök és beleugrok a kellemes, meleg vízbe.Már nem tudom, hogy miért, de nagyon gyengének érzem magam mióta eljöttem a bárból.Arra még emlékszem, hogy páran elmentünk inni csak véletlenül kicsit több alkohol csúszott le a kelleténél.Mondjuk úgy, hogy totál eláztam. De valamiért az utánna való részekre nem emlékszem.Megszűnt létezni a világ és én csak azt tudom , hogy most itt ülök a meleg vízben.Szépen megmosakszom kétszer is, elvégre az nem alapos munka, ha valaki csak átsikálja magát aztán kész.Szóval megmosakszom, majd lasssan kimászok,magamra kapok egy törölközőt és gyorsan felrohanok a szobámba.Felöltözök a hálóruhámba és befekszek a pihe-puha vízágyba.Mivel még nagyon szokatlan egy darabig forgolódok mire megtalálom a kényelmes pozíciót és elalszok.
Tü-tü, Tü-tü …-Ébreszt hangos pittyegésével az a nyamvatt ébresztőóra-Tü-tü , Tü-tü-vagyis csak próbál . Hurrá, vár megint a papírmunka, a nyávogó betegek akik csak nagyobb melleket akarnak , mikor a jelenlenlegi is tökéletes.Nagy lassan feltápászkodok az ágyból, kimegyek a mosdóba és megmosom az arcom.Majd kicsit később mikor végre normálisan magamhoz térek lemegyek a konyhába , megiszok egy csésze kávét és elszívok egy szál cigit. Miután megvolt ez a reggeli dopping megeszek egy tányér zabhelyhet.Majd újból fel a szobámba felveszem a nadrágom, az ingem és végül az öltönyöm.Kezembe kapom az ovrosi táskám, hajamat belövöm, belelépek a cipőmbe és kisétálok a buszmegállóba.Nem hosszú az út, egy utca amit én általában sprintelve teszek meg, hogy elérjem a buszt, de szinte soha sem sikerül , mint most sem.Várhatok fél órát mire jön a következő busz.Addig nézem az előttem elhaladó embereket.Olyan sokféle van.Kicsi , nagy, vékony, kövér, magas, alacsony, sárga , fehér és fekete.Mindenkit más és más dolgok különböztetnek meg, de ez semmit sem számít. Elvégre minden ember egyenértékű. Na most jól elkalandozatm. Ááá itt a busz.Felszálok és beállok már régóta kedvenc helyemre.Az út közben figyelem tovább az embereket , míg a harmadik megállónál egy érdekes nő száll fel.. Fejéhez két macskafület és hátsófertályához egy macskafarkat varrtak. Hát igen, manapság ilyenek is vannak. Két megálló után indulnék közelebb , hogy megnézem pontosan milyen is , de megáll a busz, kinyílnak az ajtók és az érdes hangú nő ezt mondja:
-Kawasake kórház.
Leszállok a buszról és megnézem az órámat.
-Te atyaég, már ennyi az idő?
Eszeveszett rohanásba kezdek, mindenkit félrelökök az utamból, csakhogy ne késsek el. A kórház nagy üvegajtaja előtt megállok kifújni magam vagy csak azért mert neki mentem és most fáj a fejem.Mindegy is.Kifújom magam és szépen lassan elindulok a rendelőm és egyben az irodám felé.Nagyon közelre tették elvégre balra a második ajtó. Így nem nagyon tudok elkésni.Oda érek és épp lépnék be a szobába mikor valaki uránnam kiált:
-Jó a segged Yoi-chan !-Tudom, hogy az nade ilyet mindenki előtt.
-Őrült vagy Asane-san . De azért neked is szép, napos reggelt.
-Megint futottál? Akkor van ilyen harapós kedved mikor késel.
-Nem csak valamiért nem emlékszem a tegnap estére, bárhogy is próbálok. Különben neked nem az irdodádban kellene lenned?
-De, csak ellenőrzöm a későket-gonosz vigyort vett rám és így folytatja-majd ha végeztél hazakisérlek és elmesélem mi volt, de most sietek !-rámkacsint és megy tovább.Eszeveszett egy nő, de pont ezért szeretem. Mindig csak rohan és soha még egy pillanatra sem állna meg.Hmm az ő baja, én viszont belépek kellemes, fertőtlenító szagú kórtermembe és várom az újjabb betegeket akit vagy felvarratnak vagy szilinkon ciciket kérnek. Fárasztó, de jó munka. Miközben áradozok a szép elkészűlt műmellekről és a sok nullás fizetésemről belehuppanok a kényelmes bőrfotelbe és előveszem az aktákat. Elkezdem nézegetni őket és nagy fáratság után sikerül rájönnöm és észrevennem , hogy a macskafüles lány is jön. Érdekes lesz . Vajon majd le akarja vetetni a macskatartozékokat vagy újjabbakat akar feltenni? Nem tudom , de most nem is lényeges.Csak teljen el gyorsan ez a nap is és tudjam meg végre , hogy mi volt az éjjel. Bár amennyire Asane-sant ismerem úgy is valami hülyeséget fog mondani.
Telik múlik az idő és végre az utolsó betegen is túlvagyok . Kisétálok a buszmegállób, ahol már vár rám Asane. Meglát és elkezd integetni erre én begyorsítok, mert hajt a kíváncsiság. Épphogy oda érek már kezdi is a mondandóját.
-Igérd meg, hogy nem akadsz ki..-megint ezek a fránya igéretek, de legyen.
-Megigérem.
-Jó. Nos az egész úgy kezdőtött, hogy lementünk Te , Dani és Én inni a kisbárba, de erre még te is emlékszel.Nos nálad kicsit több pia csúszott le a kelleténél.
-És?-vágok közbe indulatosan.
-És totál eláztál. Folytathatom anélkül, hogy beleszólnál?
-Igen.
-Rendben. Na szóval elindultál teljesen másik irányba amerre laksz, mert azt montad, hogy neked arra kell menned. Senki sem értette, hogy miért, de mentünk utánad. Addig mentünk míg végül egy jósnő sátránál meg nem álltál.Bementél és vagy fél órán keresztül bentvoltál. Mikor kijöttél valami olyasmit motyogtál, hogy találkozni fogy valami macskaemberrel és ő lesz a nagy ő és, hogy meg kell találnod meg neked is macskafüleid lesznek. Gondolhatod mindenki kinevetett és te szokás szerint bedurciztál. Mikor végre sikerült kiengesztelni elindultunk hozzád, de te azt montad ,hogy egyedül akarsz menni, mert van egy olyan érzésed, hogy valami történni fog, ha veled megyünk. Hát nagyjából ennyi volt az egész este.
-Ezt most nem mondod komolyan?
-De, halál komolyan és ha nem montad volna, hogy egyedül akarsz hazamenni hidd el én felmentem volna veled és úgy kifacsartalak volna, mint egy citromot. De se baj, majd ma –gonosz vigyort vet rám, én meg rákacsintok mire ő lassan közeledik az ajkaival, de megjelenik a busz és én gyorsan elhúzom magam és megszólalok:
-Nézd jön a busz , de ha gondolod feljöhetsz egy kávéra vagy valami ilyesmi.
-Rendben, de nincs sok időm .
-Értettem -majd felszálunk a buszra és azt a pár megállót csöndben végig álljuk egymás mellett.
Mikor hazaérünk szépen bemegyünk a konyhába megiszunk egy üveg bort és felmegyünk a szobámba .Én teszek neki egy ajánlatott, hogy aludjon itt, mert már késő van és nem akarom, hogy valami történjen vele valami , mert ezen a környéken nagyon sok rabló és őrült ember mászkál. Ő bólogatva egyetért majd el kezd vetkőzni. Én nem birom ki és magamfelé fordítom, majd vadul, szenvedélyesen elkezdem csókolni. Ő sem bírja sokáig és visszacsókol majd egyik esemény követi a másikat. Letépjük egymásról a ruhadarabokat és az egész szobát beterítjük vele.Elkezdem szépen lassan csókolgatni a nyakát és haldok lefelé. De eszembe jut, hogy ő a munkatársam és munkatársakkal TILOS viszonyt folytatni ezért abbahagyom, felülök és zavarosan lesétálok a mosdóba.. Asane utánnam jön és bekopog.
-Yoi-chan engedj be.
-Nem! Légyszives most hagyj.
-Nem amíg nem mondod mi a baj.
-Na jó. Gyere be.-kinyitom az ajtót és ő lerohan , átölel és arcon puszil.
-Na elmondod mi a baj?
-Az hogy beleszerettem egy őrültbe.
-Nem vagyok őrült!
-Tessék én szerelmet vallok neked , de te csak az őrültet hallod meg.Te komplett őrült vagy.
-Nem vagyok őrült.Az őrülteknek kényszeres dolgaik vannak.
-Látod , én megint szerelmet vallottam erre te elmondod az érzelmező kéziszótárt.
-Szerelmes vagy belém? Miért?
-Nem tudom és éppen ez ilyeszt meg.
Erre ő gyengéden átkarol és megcsókol .